BIKAVIADALOK -Tradíció mögé bújtatott állatkínzás
A viadalbika egy külön erre a célra tenyésztett faj.
Erős, kimondottan nagy védekezési ösztönnel rendelkező, előre mutató vastag szarvakkal ellátott bikafajta, ezért ideális a bikás ünnepekre.
Az Ibériai félszigeten őshonos faj egyedeit jelenlegi adatok szerint a XV-XVI. században kezdték el kiválasztani és erre a célra kimondottan tenyészteni, a Madridtól 189km-re észak-nyugati irányban elhelyezkedő Valladolid területein.
A viadalbika fizikai felépítése és jellemvonásai egyediek, hiszen évszázadokon át a megszokottól eltérően, nem a húsáért vagy a tejéért tartották, mint az más szarvasmarhák esetében szokásos.
Továbbá a kezelhetősége, szelídsége sem szempont. Épp ellenkezőleg.
Mindig a legnagyobb, legvadabb, legbőszebb egyedeket tenyésztik tovább.
Általános tévhit továbbá, hogy a bika bőszen támad a piros színre.
A szóban forgó színt megkülönbözteti ugyan, de semmiképp sem bőszíti, csak a mozdulatokra reagál, amiket maga előtt lát.
A viadalbikák, mint általában bármely szarvasmarha, csordában érzi magát biztonságban.
Születés után a borjú rendszerint 8-9 hónapig is az anyja mellett maradhat.
Ebből a szempontból még azt is gondolhatnánk, hogy a többi haszonállattal ellentétben, a viadalbikáknak még szerencséjük is van.
Mivel az ivarérett kort nagyjából 16 hónaposan érik el, legkésőbb egy éves kor körül szétválasztják a hímeket és a nőstényeket, és ettől kezdve külön csordákat alkotnak, nem és korosztály szerint.
Ez az első olyan része a bikák életének, ami könnyedén tragikus lehet rájuk nézve.
A csordákon belül ugyanis nagyon határozott hierarchia alakul ki.
Ez azt jelenti, hogy az alfa hímé az abszolút hatalom.
Persze sok esetben trónbitorlók támadják, ezért folyamatosak a véres harcok.
Rendszerint egy harc után a vesztes bikát a csorda többi tagja hosszú időn át szekálja, végül kiközösíti.
A kiközösített bikák frusztráltakká, roppant veszélyesekké válnak.
Mivel a bikáknak nincs lehetőségük a tehenekkel kapcsolatot létesíteni, sűrűn egymást hágják meg. Rendszerint a csoport legvisszahúzódóbb, leggyengébb tagját “használják” erre a célra.
Amikor a fiatal bikák elérik a 2-3 éves kort, elkezdik őket különféle módszerekkel és technikákkal “kipróbálni”, hogy ki tudják választani azokat az egyedeket, akiket tovább fognak szaporítani.
Boldog életről tehát szó sincs, ahogy azt előszeretettel hangoztatják a viadal-pártiak..
És ez még csak a kezdet…
Kiválasztás - Út az arénába
Fontos leszögezni, hogy a spanyol viadalbikát nem csak viadalokon használják előszeretettel, hanem a különféle encierros (futtatások)-on is.
Ebből sokféle van, amit egy külön albumban fogok majd kifejteni.
A bika a látszólagosan kényelmes, réten legelésző élet után kiválasztásra kerül, majd 4-5 éves korában konténerbe “pakolják”.
Ezzel egy több napig tartó szenvedés veszi kezdetét.
A konténerek, amiket a szállításra használnak épp hogy akkorák, hogy a bika beférjen, így hát a mozgástere nulla.
Innentől kezdve 3-4 napon keresztül ez lesz az élettere, és amikor végre kinyílik előtte az ajtó, egyenesen a viadalarénában fog kikötni.
A stressz, és egyéb tényezők hatására (amiket a következő képnél fogok kifejteni) egy-egy bika 40-50kg-ot is veszít a testtömegéből.
És a kínzás még csak most kezdődik…"
Forrás: itt
(köszönöm Barbara)
Ha Spanyolországba jársz, mindig látogass el bikaviadalra és csatlakozz a tiltakoz(z)ókhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése