Galgók

Probléma 2: működés 3 tradíciók

Brigitte Bardot az agaras vadászat betiltását kérte Spanyolországtól

Állatvédők évek óta kérik a spanyol agarakkal, vagyis a galgókkal tartott vadászatok betiltását.
Brigitte Bardot francia filmsztár és állatvédő a hagyományos agaras vadászat betiltását kérte Spanyolországtól. A színésznő pénteken nyílt levélben szólította fel Spanyolország népét, VI. Fülöp spanyol királyt és az ország miniszterelnökét a "kegyetlen és vad hagyomány" eltörlésére.
Spanyol állatvédők évek óta kérik a spanyol agarakkal, vagyis a galgókkal tartott vadászatok betiltását.
A novembertől február elejéig tartó idény után ugyanis minden évben mintegy 50 ezer vadászkutyától szabadulnak meg gazdáik.
A vadászatok idején az agaraknak kell elkapni és megölni a nyulakat.
A szezon végén azonban rengeteg kutyát hagynak magára, ezek éhen halnak vagy közúti balesetben pusztulnak el, de gyakori, hogy kútba dobják vagy fák ágaira akasztják fel őket - írták az állatvédők.

"Február elseje a galgók (spanyol agarak) világnapja.

Sajnos ez nem egy vidám alkalom: ezen a napon végződik a hivatalos vadászati idény Spanyolországban, mellyel együtt megkezdődik a feleslegessé vált galgók emberi ésszel felfoghatatlanul brutális megkínzása és tömeges lemészárlása.
Az agaras vadászat Spanyolországban tradíció, amihez sajnos a feleslegessé vált agarak kivégzése is szorosan hozzátartozik.
Állatvédők által közzétett adatok szerint a kb. 170 000 vadász Spanyolországban összesen 490 000 galgót tart, melyböl évente körülbelül 50 000 galgótól szabadulnak meg.
A vadászok ezt persze tagadják, mint azt is, hogy az agarak számukra csak munkaeszközök, akiket minden jogi következmény nélkül szabadon legyilkolhatnak.
A spanyol kormány pedig hallgat, mert mintegy 1 milliárd euró üti a markát az agaras vadászat révén, ezen kívül 27 000 munkahely kötődik hozzá.
Rengeteg jóérzésű spanyol ember harcol a galguerok (agaras vadászok ) rettentö szokásai ellen és egyre több támogatást kapnak a világ -főképp Európa - több országából is.
Nagyon fontos, hogy minél többen értesüljenek a spanyol agarak helyzetéről, mert a politikának nem áll érdekében, hogy változtasson az idevágó állatvédelmi törvényen - ez csak abban az esetben történik meg, ha a nemzetközi nyomás elég hathatós lesz.
Jó példa erre (a szintén spanyolországi) bikaviadalok esete- a nemzetközi összefogásnak köszönhetően egyre több helyen tiltják be ezeket az országban, milliók írnak alá petíciókat és tüntetnek a bikaviadalok ellen.

A galgók mai helyzetének megértéséhez szükséges némi információ a múltjukról.

A spanyol agarak eredetét tekintve ma elfogadott álláspont az, hogy a fajta őseit az arabok hozták magukkal Spanyolországba.
A galgó egy Észak- Afrikában honos agár fajta, a sloughi (arab agár) leszármazottja.
Ezek az agarak a származási országaikban valaha komoly tiszteletet élveztek, csak nemesemberek tarthatták őket.
Hatalmas megtiszteltetés volt, ha egy vendég agarat kapott ajándékba.
Ezt a tradíciót a spanyolok is átvették.
A galgók nemesi családok megbecsült tagjai voltak, vadászatokon vettek részt, ellátásukért szolgák voltak felelősek.
Ezeken a szolgákon keresztül kerültek az agarak a szegényebb rétegekhez, minek következtében számuk robbanásszerűen megnövekedett.
A szegény családokat a galgó élelemmel látta el, de ha már nem volt alkalmas a vadászatra, nem tudták tovább tartani.
Felvetődött a kérdés, hogyan szabaduljanak meg tőle?
A lőfegyverek drágák voltak, így maradt -olcsó és egyszerű megoldásként - az agár felakasztása.
Ami annak idején egy kényszerhelyzet volt, manapság semmi más, mint brutalitás és gyilkolási vágy.
A huszadik századi Spanyolországban közkedvelt sporttá vált az agárverseny, rengeteg galgó és angol agár versenyzett országszerte, összesen 16 agárpályán.
A nyolcvanas években a gazdaság fejlődésével párhuzamosan nőtt a galgók száma mind vidéken, mind a városokban- a gazdasági helyzet javulásával egyre többen tudtak galgot tartani.
Sajnos a vadászidény végén az agarak lemészárlása is tradíció maradt.

A huszonegyedik században a galgók helyzete tovább romlik.
Hatalmas szaporítótelepek évente többtízezer kölyköt termelnek, akik meggyilkolt elődeik helyébe lépnek a következ vadászidényben..
Ezeken a telepeken mindennemű higiéniai előírás betartása, oltások, szabad mozgási lehetőség nélkül nőnek fel.
Enni általában száraz kenyeret kapnak, sokaknak így szinte teljesen költségmentesnek tűnik a galgók tenyésztése.
Jogi szabályozás nem létezik, a felelős szervezetek tétlenek, a "tenyésztés"-hez elegendő, ha az embernek van egy galgó párja és egy kis fedett területe.
A menhelyeken, gyepmesteri telepeken leadott galgók átlagos életkora 2-3 év, idősebb korukban ugyanis már nem képesek arra a teljesítményre, amit elvárnának tőlük. J
ó teljesítményt produkáló agarak néhány évig a tenyésztést szolgálják, de nagyon ritka, hogy 8 évesnél idősebb agár még a gazdájánál él.
A vadászidény végeztével először a kanok kerülnek be a gyepmesteri telepekre tömegesen, pár hónappal később jönnek a szukák. nekik ugyanis még világra kellett hozniuk egy almot.
Aktív éveik alatt sincs jó soruk, sokakat vernek, kínoznak, edzésként autók, motorok után kötve vonszolják őket, így szintén rengeteg -nem ritkán halálos - baleset történik.
Enni csak annyit kapnak, hogy éhen ne haljanak, ha egy galgó összeesik a kimerültségtől vadászat vagy edzés közben, egyszerűen ott hagyják az út szélén.
Társaik, akik túlélik a vadászidényt, a legtöbb esetben szörnyű kínok között halnak meg: a legkedveltebb kivégzési módszer a "zongorázás": az agarat felakasztják egy fára úgy, hogy a hátsó lábai leérnek a földre. Szerencsétlen állat így tipeg az életéért küzdve akár órák hosszát, amíg végül bele nem fárad, és saját magát fojtja meg.
Szintén előszeretettel bevetett módszer az agarak kiszáradt kutakba dobása, szájuk kipeckelése és így sorsukra hagyása, lelövése, savval leöntése.
Sokuknak eltörik a lábát vagy medencéjét, vagy „egyszerűen“ agyonverik őket.
A galguerok persze állítják, hogy ők ilyet nem tesznek, az ezerszámra dokumentált esetek azonban merőben mást mutatnak.
Szerencsére egyre több az olyan vadász, aki az agarait leadja egy menhelyen, ezek viszont sok esetben már az idény vége előtt dugig vannak agarakkal.
Erre a problémára egy megoldás van, ha közös erővel egyre nagyobb nyomást gyakorlunk a spanyol politikára, így előbb -utóbb kénytelenek lesznek lépni ezügyben.
Akadt már jó pár próbálkozás ezen a téren, eddig sajnos minden eredmény nélkül.
De nem adhatjuk fel, nem hagyhatjuk magukra ezeket a csodás agarakat, akik ha megmenekülnek, az összes megélt szörnyűség ellenére is képesek bízni és szeretni, a büszkeségüket az emberi gonoszság sem tudja megtörni!
Nem engedhetjük, hogy Spanyolországban, Európa szívében, az egyik legközkedveltebb nyaralóhelyen ezek a büntettek következmény nélkül maradjanak!

A ......képeken Hope látható, egy körülbelül 4 éves galga.
Ő egy klasszikus galguero-áldozat:
Többedmagával egy autó mögé kötötték, futóedzés céljából.
Hope elesett - persze egy agár miatt nem álltak meg, húzták maguk után az aszfalton.
Utána egyszerűen bedobták egy árokba, otthagyták meghalni.
Szerencséjére kedves emberek látták a jelenetet, akik átadták az agarat az állatvédőknek.
Hope minden erejével küzdött az életben maradásért, és végül elnyerte méltó jutalmát – boldog, nyugodt életet egy szerető gazdi mellett.
Írta: Varga Eszter Vandor és Ciki gazdi.

Kölnben vasarnap felvonultak a galgokert a nemet allatvedok es szimpatizánsok. Eszter kislányával Josi Vr es ketto magyarorszagrol tolunk orokbefogadott agaraval kepviseltek bennuneket is.
Nagyon szepen koszonjuk!
Remenyeink szerint majusban a Berlini felvonulason talalkozunk
Ha úgy érzed tenned kell valamit ez ellen a szörnyűség ellen, ezeket a petíciókat aláírhatod:  "

https://www.change.org/p/congress-of-deputies-of-spain-stop…

http://www.thepetitionsite.com/takeaction/443/752/882/…

https://secure.avaaz.org/…/Irina_BOKOVA_Directrice_Genera…/…

Forrás

(köszönöm Barbara)

Bikaviadal-jelenlegi helyzet

Probléma 2: működés 3 szórakoztató ipar-tradíciók
BIKAVIADALOK -Tradíció mögé bújtatott állatkínzás

"Jelenlegi helyzet, antitaurin aktivizmus

Kevesen tudják, hogy V. Piusz pápa már a XVI. században elítélte és betiltotta a bikaviadalokat és bikafuttatásokat.
Söt, az 1567-es Bullában kimondottan keresztényellenesnek nyilvánítja a viadalok megtartását és látogatását, és megtiltja a keresztény temetést a viadalokon meghalt torreádoroknak.
A szóban forgó Bulla a mai napig érvényben van.
De...
A viadalok évszázadokon át az elit rétegek zárt körének szadista játéka volt.
A szegényebb réteg zöme csak passzív szemlélő volt.
A XIX. Században, VII. Ferdinánd spanyol király uralkodásának idején lettek egyre népszerűbbek az alacsonyabb társadalmi rétegek körében is.
Ekkor nyitották meg az első taurin iskolát.
Bár már III. Károly spanyol király 1771-ben betiltotta, ez a helyzet nem sokáig maradt fenn.
Ahogy sok más kísérlet is kudarcba fulladt a történelem során, egészen napjainkig.
1917-ben az Első Spanyol Köztársaság idején a Spanyol Munkáspárt kiáltványában is követelték a betiltását, sőt, egy ideig nem is voltak viadalok.
De amint Francisco Franco megszerezte magának a hatalmat, úgy a viadalok is visszatértek, még nagyobb lendülettel mint valaha.
A viadalok világa Franco diktatúrájának idején kapta meg a “Nemzeti Ünnep” elnevezést.
A bikaviadalok politikai és gazdasági hátteréről is érdemes említeni néhány szót.
Az utolsó évtizedekben a bikaviadalok és futtatások látogatottsága folyamatosan csökkenő tendenciája után, manapság elmondhatjuk, hogy az arénák rendszerint üresek.
Közben a bikavilág apraja-nagyja minden erejét abba fekteti, hogy egy fals népszerűség látszatát keltse.
A spanyol nemzeti tévé még a mai napig elé adásban kínálja a fontosabb viadalokat, a tenyészetek továbbra is működnek, és a viadaliskolákban (igen, ilyen is van!) 10 éves gyerekek gyakorolnak még szarv nélküli fiatal bocikon.
A különféle bikafuttatásokat is megrendezik.
A viadalbika világa 2015-ben több mint 500 millió euró állami és önkormányzati támogatást kap (ehhez még hozzájön az EU-s támogatás).
2016-tól azonban elesik 153 millió EU-s támogatástól, ami ebben az esetben hatalmas érvágást jelent az iparágnak. Na de lássuk a dolgot számokban.
Nem könnyű átlátni a pontos helyzetet, mert a tauromaffia tagjai előszeretettel hazudnak.
A számok már önmagukban ellentmondásosak.
Egyik oldalról ők maguk elismerik, hogy veszteséges az iparág, miközben olyan adatokra támaszkodnak a fieszta fenntartására, mint a gazdasági érdek és a munkahely teremtés.
Például, az utolsó 8 évben a bikaviadalok száma 51,1%-kal esett vissza, ennek ellenére (állítólag) 27,4%-kal több új munkahelyet teremtettek.
A reklámot „ingyen” kapják a köztévén keresztül, egyes ünnepeket élő adásban „élvezhetünk” az adófizetők pénzéből.
Nemzeti Kulturális és Történelmi Örökség címén segélyezik őket államilag, megyeileg, önkormányzatilag, és eddig EU-s szinten is.
Az adócsalás is mindennapos ezekben a körökben.
Egy dolog biztos: az arénák egyre sűrűbben üresek.
Míg 2007-ben 3651 bikaviadalt tartottak, addig 2014-ben ez a szám már csak 1868 volt.
Ennek ellenére míg 2007-ben összesen 564 millió eurós (állami és EU-s) támogatást kapott a viadalvilág, addig 2014-ben és 2015-ben a 129,6 millió eurós EU-s támogatás mellett, több mint 500millió eurós állami és önkormányzati támogatást zsebeltek be a tauromaffia tagjai.
Ami persze felháborítja a spanyolok többségét, hiszen az általuk kifizetett adókat nem szeretnék erre áldozni. A viadalok fenntartása melletti érvek sokszínűek.
A koholt gazdasági érdekek, a munkahely teremtés és a tradíció mellett kultúrának és művészetnek próbálják beállítani a bikák kínzását.

Az aktivizmus
A spanyolok aktívan és passzívan is kinyilvánítják az ellenszenvüket a bikák kínzását illetően.
Teljesen hétköznapi dolog az antitaurin aktivisták látványa az arénák kapujában.
Egyre több nyelven közlik a tényeket, hiszen nagyrészt a viadalok és bikafuttatások a turizmusnak köszönhetően léteznek még mindig.
A viadalpártiak sokszor teljesen ingyen csalogatják be a gyanútlan turistát, ezzel is nézőközönséget generálva.
Sokszor aztán a turisták fejvesztve menekülnek a műsor láttán.
Tüntetés sokféle van.
Az utolsó 2 évben szokássá vált, hogy könyvet olvasgatva tüntetnek (jobb alsó kép).
Így nyilvánítják ki, mi is az igazi kultúra.
De ez a legpasszívabb módja.
Általában „véres” performance, gyalogos tüntetések a leggyakoribbak.
Ezek évről évre nagyobb méreteket öltenek. 2015 nyarán több mint 90ezer antitaurin gyűlt össze Madridban, hogy a Toro de la Vega (a Mezei Bika) ellen tüntessen.
Az eseményre (Tordesillas-Valladolid) 200 aktivistának sikerült bejutnia, ami nem könnyű, de nem is veszélytelen feladat (jobb felső kép). Szívesen fogadják a külföldi antitaurinokat is.
Nem véletlen.
Egyrészt, ez is bizonyítja, hogy a turizmus magyarázata sem állja meg teljesen a helyét, de ami még fontosabb, hogy sokszor a különféle ünnepeken az odalátogatókat egytől-egyig igazoltatják.
Próbálják kiszűrni az antitaurinokat, kisebb nagyobb sikerrel.
A külföldieknek ezért könnyebb bejutni, azt a látszatot keltve, hogy az ünnepet látogatják.
Spanyolország rendelkezik saját antitaurin párttal is, a neve PACMA.
Továbbá több, kimondottan erős és jól szervezett abolicionista állatvédő szervezet is működik.
A teljesség igénye nélkül ilyenek például az Igualdad Animal (nemzetközi nevén Animal Equality), AnimaNaturalis, Libera, és az AVATMA, az abolicionista antitaurin állatorvosok szövetsége, amelynek jelenleg 267 tagja van.
Emellett rengeteg helyi szervezet is működik, amelyek az adott megye vagy település szokásaihoz igazodva végzik az állatvédő megmozdulásokat."

"2016. január 19-én Madrid polgármestere, Manuela Carmona bezáratta a bikás ünnepekkel kapcsolatos szekciót a spanyol főváros turisztikai honlapján.
Az eredetileg 10 ezer aláírásra tervezett petíciót, amit a change.org oldalon indítottak el, közel 15 ezren támogatták az aláírásukkal.
Hatalmas lépés ez, hiszen a viadalpártiak (politikusok, üzletemberek, arisztokraták) hatalmas erőfeszítéseket tesznek arra, hogy a bősz bika és a torreádor képe továbbra is a spanyol kultúra szimbóluma legyen a külföldiek szemében.
Carmona asszony nem most először bizonyítja, hogy nem véletlenül őt választották Madrid polgármesterének 2015-ben.
Már tavaly júniusban megvonták az éves 61 ezer eurós önkormányzati támogatást a Marcial Lalanda nevű taurin iskolától.
Az indok: vannak olyan oktatási ágazatok, amik sokkal nagyobb népszerűségnek örvendenek, ezért ezt az összeget arra fordítják.
A 2015-ös önkormányzati választások eredményei már a tavalyi év végéig is látható hatással voltak a bikás ünnepekre mért csapásokat illetően egész Spanyolországban.
Egyre több helyen vonják meg az önkormányzati támogatásokat.
Egyre több önkormányzaton akadályokat görgetnek a bikás ünnepeknek: elutasítják az engedélyeket az ilyen ünnepek megtartására, vagy egyenes tiltják azokat."

Forrás: itt

(köszönöm Barbara)

Nem én vagyok a képen.
Én ujjonganék és sírnék örömömben. Én a pusztán szórakozásból kínzott áldozatoknak drukkolok.

Ha Spanyolországba jársz, mindig látogass el bikaviadalra és csatlakozz a tiltakoz(z)ókhoz.

utolsó 8 kép forrása

Bikaviadalok-a viadal után

Probléma 2: működés 3 szórakoztató ipar-tradíciók
BIKAVIADALOK -Tradíció mögé bújtatott állatkínzás 

A viadal után
A látszólag halott bikát kihúzzák az arénából.
Sajnos a legtöbb esetben csak látszólag halottak, de ez általában senkit sem zavar.
Ha a torreádor “jól végezte a dolgát”, azaz tetszett a közönségnek és a zsűrinek, megkapja trófeának a bika egyik fülét, vagy mindkettőt.
Ha nagyon tetszett, a bika farkát is elnyerheti.
Az sem zavar senkit, hogy a bika még ilyenkor is rendszerint életben van, és teljesen tudatánál annak, hogy mi folyik körülötte.
A bikát általában azonnal el is kezdik feldolgozni, hogy valamelyik szadista tányérján landolhasson.
Viadal utáni boncolásokból tudjuk, hogy az állatok 48%-a különféle krónikus betegségek áldozata.
Olyanok mint tuberkulózis, veseelégtelenség, májciszták, Haemophilus okozta tüdő- mellhártya gyulladás, krónikus bélgyulladás.
Ezért bátran elmondhatjuk, hogy a viadalmaffia hiába próbál azzal érvelni, hogy ezek az állatok nagyon jól élnek, mezőkön legelésznek egész életükben egészen a viadal napjáig, a szomorú valóság azonban az, hogy betegen, krónikus fájdalmak közepette élik mindennapjaikat.

Forrás: itt

(köszönöm Barbara)

Ha Spanyolországba jársz, mindig látogass el bikaviadalra és csatlakozz a tiltakoz(z)ókhoz.

Bikaviadalok-a nyilvános kínzás

Probléma 2: működés 3 szórakoztató ipar-tradíciók
BIKAVIADALOK -Tradíció mögé bújtatott állatkínzás 

"Miután a félholt bika előtt kinyílik végre az ajtó, és “bőszen” beront az arénába, hagyják néhányszor körbefutni, ezzel is fárasztva a szerencsétlen állatot.
És a bika fut.
Körbe-körbe.
Eszeveszetten keresi a kijáratot a legelőre, ahonnan elragadták.
A többnapos sötétség és tortúra után, félvakon, fájdalmakkal tele és a végletekig legyengítve, a fakorlátot öklelve próbál kijutni.
Olyan eset is előfordult már, hogy a megrémült állat úgy nekiiramodott, hogy egyenesen az aréna túloldalán lévő falnak rohant és azonnal szörnyethalt.
Sokszor a “burladero”, a védelmi korlát mögötti folyosón, vagy egyenesen a nézőtéren köt ki.
Ezekben a helyzetekben nem ritka, hogy az állat komoly sérüléseket szenved, főleg a patáin.
Már a legelején bele szúrják a hátába a “díszhorgot”, amit úgy képzeljünk el, mint egy nagy színes kokárdát. Minden bikaviadalos délutánon hat menetet mennek le, azaz hat bikát kínoznak és ölnek meg.
Ezt három torreádor viszi véghez, tehát két-két bikával bánnak el fejenként.
A torreádor természetesen nem dolgozik egyedül, a segítségére van a saját 5 fős csapata (1 szúró, 3 zászlós és egy fegyverhordozó), valamint az aréna személyzete.
A viadalok egy nagyon kötött protokoll szerint működnek, mindenkinek megvan a pontos feladata.
És persze nem feledkezhetünk meg a zenekarról sem, ami egy ropogós pasodobléval palástolja az amúgy kimondottan kellemetlen hangokat.
A szenvedés és a halál hangjait. “La tarde” (a délután) az aréna elnökének jóváhagyásával kezdődik meg.

El picador – A szúró 

Miután a végletekig megkínzott bika körbefutotta az arénát néhányszor, színre lép az “el picador”.
Az ő feladata lényegében a bika erejének próbája, “castiga”, azaz bünteti a bikát.
Ezt lóháton, egy háromszög alakú, három ujjnyi vastagságú, lándzsa hosszúságú alkalmatossággal teszi.
Ezzel a lándzsával a bika lapockái közé szúrva többszörösen, és jól megforgatva az eszköz hegyét, izmokat, ereket és porcokat roncsol.
Sokszor a szúrás olyan brutális, hogy karnyi vastagságú, 30-40 cm mély sebet is hagy az állat hátán.
A (ki)véreztetés tehát elkezdődik.
De álljunk meg egy pillanatra a lovaknál is.
A viadalok elfeledett részei.
Az idősebb lovakat nem könnyű rávenni az arénába való belépésre, hiszen tudják mi vár rájuk.
A bika támadását ők fogják fel a testükkel, és ezzel tisztában vannak.
Amikor a folyosón megmakacsolják magukat, és nem mozdulnak, a nemi szerveikbe elektromos áramot vezetnek, de az sem elvetett gyakorlat, hogy égő újságpapírral ösztökélik őket.
Manapság ugyan már védve van a testük, de ez nem mindig volt így.
1925 előtt, mikor is kötelezővé tették a lovak védőfelszerelését, rendszeres volt a kibelezett lovak látványa az arénában.
Voltak olyan délutánok, amikor akár 36 ló is halálát lelte.
A felszerelésük ettől ugyan részben védi őket, de a közel 600 kilós bika lökésétől, ahogy az teljes erejéből nekiront, valamint több bordája eltörésétől, ez sem védi meg.
A védőruházat veszélye is megvan: ha a ló elesik vagy felborul a bika lökésének következtében, képtelen felállni, tehát emberi segítség kell hozzá, ami egy felbőszült bika jelenlétében nem mindig zökkenőmentes feladat.
A szemüket lekötik, hogy ne lássák mikor támad a bika, és ne tudjanak elfutni.
Ez is viszonylag “modern” megoldás, régebbi krónikákból megtudhatjuk, hogy volt olyan, hogy egyszerűen kiszedték az állat szemét indulás előtt.
Ahogy azt Wenceslao Fernandez Flórez novellista és újságíró tollából tudjuk: “Kiszedték az állat szemét. Nyugodtan, hidegvérrel.
A fájdalomtól sokkos állat lassan lépdelt be az arénába.
Lehetséges az, hogy nincs egy törvény az ilyen kegyetlen bűnök elítélésere?”
Manapság ilyet azért már nem csinálnak, de az tény, hogy ezek az állatok folyamatos fájdalommal és stresszel élnek.
Mellesleg a hangszálaikat csonkítják, hogy fájdalmas nyerítésükkel ne zavarják “a nagyérdeműt”.

Los banderilleros – a zászlósok
A szúró véleményezése után a torreádor dönti el, hány pár zászlót “viseljen” az állat.
Ez rendszerint 3 pár szokott lenni. A
zászlókat lóháton, vagy gyalogosan helyezik az állat lapockái közé.
A torreádor dönthet arról is, ha esetleg zászlózni szeretne, vagy hagyja, hogy kollégái végezzék el mindhárom kört.
A zászlók amolyan kampós végű csiricsáré alkalmatosságok, ahogy azt a jobb alsó és a középső képeken láthatjuk.
A bika hátába szúrva, annak minden mozdulatánál mélyebb és mélyebb sebet ejt az állaton, hatalmas fájdalmakat okozva és tovább súlyosbítva annak vérveszteségét.
Mindemellett, a művelet folyamán tovább fárasztják a már amúgy is félholt állatot.
A lovaknak itt is van szerepe, amennyiben a “diestro” (a torreador) úgy dönt, hogy a zászlózás lóháton történjen.
Itt már védőfelszerelés nélkül vesznek részt.
Természetesen rengeteg a lovak által elszenvedett baleset, hiszen teljesen ki vannak téve a bika szarvainak.

A bikatánc 

Miután már halálra kínozták, véreztették és drogozták az állatot, a torreádor kiáll, hogy bebizonyítsa milyen “bátor”.
Ha “szerencséje” van, a bika még talpon bír maradni, de sokszor ilyenkor már rogyadoznak a lábai, el-elesik, letérdel, alig bír felállni.
A pasodoble zaja és az emberek kiabálása teljesen érthetetlen számára, ahogy azt sem érti egyáltalán mit keres ennek a perpatvarnak a kellős közepén.
Eddigre általában már nyilvánvalóvá válik számára, hogy nincs kiút.
Elfáradt.
Erős fájdalmai vannak.
Nem kap levegőt.
A wikipédiában a következőt olvashatjuk: “Ezután érkezik a matador, aki muletájával (egy fa pálcára erősített vörös szövettel), valamint egy alumínium vagy fa "szimulált karddal" száll szembe a bikával, és különböző látványos mozdulatokkal bebizonyítja, hogy képes uralni a vad bikát.
Az utolsó percekben a kardot valódi ívelt végű acélkardra cseréli, és ha minden jól alakul, egy szúrással végez ellenfelével.”
Nos igen, ha minden jól alakul.
Csak hogy sajnos az esetek 99%-ában nem alakul jól (már ha ez alatt a gyors halált értjük).
Ez lényegében azt jelenti, hogy ahelyett, hogy egy gyors szúrással a lapockái közötti részen szíven szúrnák az állatot, rendszerint csak a tüdejét szurkálják darabokra, aminek következtében a szerencsétlen állat a saját vérében kezd el fulladozni.
Sokszor vért hányva küszködik.
Olyan esetek is vannak, amikor a többszöri kísérletek egyikén a gerincén éri a szúrás, és csak az állat hátsó fele bénul le.
A hátsó lábaira bénult állat kétségbeesetten próbál menekülni.
Ez már az a pontja az állatkínzásnak, amit a legvadabb elmék is próbálnak titkolni, így ilyenkor a köztévén gyorsan reklámra kapcsolnak.
Ha nem sikerül végezni vele, jön a “matarife” és egy késsel tarkón szúrja, lebénítva a még teljesen tudatánál levő állatot.
 Bikaviadal sokféle van.
Itt van a 3 leginkább alkalmazott viadalfajta:
-Corrida de toros: az „igazi” bikaviadal. Három matador küzd meg két-két 4-6 éves bikával egy délutánon. -Novillada: novillerók (még nem matadorok, általában torreádoriskolák tanulói) küzdenek meg 3-4 éves bikákkal, picadorok (szúrók) részvételével vagy anélkül.
-Becerrada: torreádorok (matadorok, novillerók) vagy „műkedvelők” küzdenek két éven aluli bocikkal.

Forrás: itt

(köszönöm Barbara)

Ha Spanyolországba jársz, mindig látogass el bikaviadalra és csatlakozz a tiltakoz(z)ókhoz.

Bikaviadalok-A pokol kapujában

Probléma 2: működés 3 szórakoztató ipar-tradíciók
BIKAVIADALOK -Tradíció mögé bújtatott állatkínzás 

"A pokol kapujában – láthatatlan kínzás a viadal előtt

A bika az arénához való megérkezésekor, rendszerint ugyanabban a konténerben marad egészen addig, míg a műsor meg nem kezdődik.

Sokszor ez akár napokat is jelenthet.

A szűk helynek, az idegen zajoknak és az utazásnak köszönhető stresszállapot miatt a bika akár 40-50kg-ot is veszíthet a súlyából (Finito de Cordoba, viadalhóhér nyilatkozata).

De ez még nem minden.

Az arénába való “beszabadulásig” folyamatosan verik homokzsákokkal, ezzel a veséjét rongálva.

Szinte teljesen étlen-szomjan tartják, amit kap, az is hashajtóval mérgezve, aminek következtében véres hasmenéstől, húgyúti fájdalmaktól kell folyamatosan szenvednie.

Eddigre már szinte alig bír talpon maradni.

A Plaza de las Ventas (Madrid) viadalaréna állatorvosa elismerte az egyik nyilatkozatában, hogy a legmagasabb hashajtó dózisok akár 5-6-szorosát is beadhatják egy-egy állatnak.

Szintén ugyanettől az állatorvostól tudjuk, hogy sokszor egy Cobilin nevű, hipnotikus hatású nyugtatóval szedálják az állatokat.

Az Universidad de Salamanca biológusai szerint, minden ötödik viadalbika, amely beront az arénába, azt “teljesen betépett állapotban” teszi olyan gyógyszerek által, amik jelentősen legyengítik, és ezzel a torreádort segítik.
(forrás:El Nervión, 01-12-2000).

Azért, hogy a bika ne maradjon mozdulatlan, hanem jobban kapkodja a lábait, az ujjközeibe bevágásokat végeznek, majd sósavval, vagy bármilyen maró hatású folyadékkal öntik le.

Egyes esetekben ugyanezt a nemi szerveikkel is megteszik.

Az amúgy is sötétben tartott bika szemeit vazelinnel, vagy egyéb síkosítóval kenik be, hogy az arénába rontáskor az erős fénytől és a síkosítótól a lehető legkevesebbet lásson.

Az arénák felépítése egyébként pont úgy van kialakítva, hogy délután, amikor a bikaviadalokat tartják, a nap épp szembe süssön a bikának.

Végezetül, ha mindez még nem lenne elég, öklömnyi vattacsomókat tömnek az orrlyukaikba, így nehezítve a légzésüket.

Elmondhatjuk tehát, hogy az egykor gyönyörű, nemes és bősz állat helyett, az arénába egy roncs rohan be."

Forrás: itt

(köszönöm Barbara)

Ha Spanyolországba jársz, mindig látogass el bikaviadalra és csatlakozz a tiltakoz(z)ókhoz.

Bikaviadalok-tenyésztés

Probléma 2: működés 3 szórakoztató ipar-tradíciók
BIKAVIADALOK -Tradíció mögé bújtatott állatkínzás 

"El toro de lidia – a spanyol viadalbika
A viadalbika egy külön erre a célra tenyésztett faj.
Erős, kimondottan nagy védekezési ösztönnel rendelkező, előre mutató vastag szarvakkal ellátott bikafajta, ezért ideális a bikás ünnepekre.
Az Ibériai félszigeten őshonos faj egyedeit jelenlegi adatok szerint a XV-XVI. században kezdték el kiválasztani és erre a célra kimondottan tenyészteni, a Madridtól 189km-re észak-nyugati irányban elhelyezkedő Valladolid területein.
A viadalbika fizikai felépítése és jellemvonásai egyediek, hiszen évszázadokon át a megszokottól eltérően, nem a húsáért vagy a tejéért tartották, mint az más szarvasmarhák esetében szokásos.
Továbbá a kezelhetősége, szelídsége sem szempont. Épp ellenkezőleg.
Mindig a legnagyobb, legvadabb, legbőszebb egyedeket tenyésztik tovább.
Általános tévhit továbbá, hogy a bika bőszen támad a piros színre.
A szóban forgó színt megkülönbözteti ugyan, de semmiképp sem bőszíti, csak a mozdulatokra reagál, amiket maga előtt lát.

A viadalbikák, mint általában bármely szarvasmarha, csordában érzi magát biztonságban.
Születés után a borjú rendszerint 8-9 hónapig is az anyja mellett maradhat.
Ebből a szempontból még azt is gondolhatnánk, hogy a többi haszonállattal ellentétben, a viadalbikáknak még szerencséjük is van.
Mivel az ivarérett kort nagyjából 16 hónaposan érik el, legkésőbb egy éves kor körül szétválasztják a hímeket és a nőstényeket, és ettől kezdve külön csordákat alkotnak, nem és korosztály szerint.
Ez az első olyan része a bikák életének, ami könnyedén tragikus lehet rájuk nézve.
A csordákon belül ugyanis nagyon határozott hierarchia alakul ki.
Ez azt jelenti, hogy az alfa hímé az abszolút hatalom.
Persze sok esetben trónbitorlók támadják, ezért folyamatosak a véres harcok.
Rendszerint egy harc után a vesztes bikát a csorda többi tagja hosszú időn át szekálja, végül kiközösíti.
A kiközösített bikák frusztráltakká, roppant veszélyesekké válnak.
Mivel a bikáknak nincs lehetőségük a tehenekkel kapcsolatot létesíteni, sűrűn egymást hágják meg. Rendszerint a csoport legvisszahúzódóbb, leggyengébb tagját “használják” erre a célra.
Amikor a fiatal bikák elérik a 2-3 éves kort, elkezdik őket különféle módszerekkel és technikákkal “kipróbálni”, hogy ki tudják választani azokat az egyedeket, akiket tovább fognak szaporítani.
Boldog életről tehát szó sincs, ahogy azt előszeretettel hangoztatják a viadal-pártiak..
És ez még csak a kezdet…

Kiválasztás - Út az arénába
Fontos leszögezni, hogy a spanyol viadalbikát nem csak viadalokon használják előszeretettel, hanem a különféle encierros (futtatások)-on is.
Ebből sokféle van, amit egy külön albumban fogok majd kifejteni.
A bika a látszólagosan kényelmes, réten legelésző élet után kiválasztásra kerül, majd 4-5 éves korában konténerbe “pakolják”.
Ezzel egy több napig tartó szenvedés veszi kezdetét.
A konténerek, amiket a szállításra használnak épp hogy akkorák, hogy a bika beférjen, így hát a mozgástere nulla.
Innentől kezdve 3-4 napon keresztül ez lesz az élettere, és amikor végre kinyílik előtte az ajtó, egyenesen a viadalarénában fog kikötni.
A stressz, és egyéb tényezők hatására (amiket a következő képnél fogok kifejteni) egy-egy bika 40-50kg-ot is veszít a testtömegéből.
És a kínzás még csak most kezdődik…"

Forrás: itt

(köszönöm Barbara)

Ha Spanyolországba jársz, mindig látogass el bikaviadalra és csatlakozz a tiltakoz(z)ókhoz.

Probléma 2: működés 3 szórakoztató ipar-tradíciók

BIKAVIADALOK -Tradíció mögé bújtatott állatkínzás 

 “Fiesta nacional – Vergüenza nacional” (nemzeti ünnep-nemzeti szégyen) hangoztatják a viadalellenes spanyol állatvédők, az ún. antitaurinok. 

Annak ellenére, hogy továbbra is spanyol nemzeti ikonként próbálják belénk sulykolni a bikaviadalokat, szükséges leszögezni, hogy a spanyol társadalom több mint 85%-a kimondottan ellenzi, a maradék 15% zömét hidegen hagyja a kérdés, és csak egy egészen pici hányada támogatja ezeket a véres műsorokat. 

A néhány szadista kivételével, akik ténylegesen élvezik a vér szagát, érdekes, hogy pont abból a politikai, nemesi és üzleti rétegből kerülnek ki a viadalok leghívebb támogatói, akik szép hasznot is húznak e nemes állatok szenvedéséből. 

Miközben az arénák üresen konganak, a nemzeti tévécsatornán (RTVE) továbbra is egy fals ünnepi hangulat lengedezi körül a vérontást. 

Ebben az albumban részletesen megnézzük, hogyan is lehetséges mégis hogy a viadalok a mai napig fennmaradtak. 
Megnézzük mi történik a bikával az arénában és azon kívül, a “műsor” előtt, alatt és után. 

És azt is látni fogjátok, mit tesznek a spanyolok, hogy egyszer és mindenkorra a múlté legyen ez a “nemzeti szégyen”.

Forrás: itt

(köszönöm Barbara)

Ha Spanyolországba jársz, mindig látogass el bikaviadalra és csatlakozz a tiltakoz(z)ókhoz.